A szentgyónás egy szerető, felemelő ölelés a Jóistentől. Ebben a szentségben élhetjük át leginkább, hogy a mi Istenünk irgalmas Atya, aki mindig hazavár minket; hogy mit jelent, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért; hogy sosem késő változtatni, megtérni; hogy van rá mód, hogy újra jók legyünk; hogy minden bűnre van bocsánat; és hogy mekkora felelősségünk van a saját életünkért. E szentségben, miután az ember megvizsgálta a lelkiismeretét, megvalljuk bűneinket Isten és az Ő papja előtt, kifejezzük bánatunkat, a paptól segítséget kapunk a továbblépéshez valamint egy jelképes elégtételt (hiszen Jézus már kiengesztelte irántunk az Atyát) és a pap feloldozásával megkapjuk bűneink bocsánatát. A szentgyónásban teljesen tiszták leszünk, megszabadít minden bűn terhétől, de nem teszi meg nem történtté a bűneinket, ezért azok következményeivel, az azok által okozott sebekkel továbbra is szembe kell nézni, de ehhez és a gyengeségeinkkel és kísértéseinkkel való küzdelemhez lelki erőt, kegyelmi segítséget ad.

Miért kell a papnak megvallani a bűneimet? Miért nem elég csak Isten bocsánatát kérni a szívemben?

A kérdésfelvetés csalóka lehet, mert itt nem két ellentétes opcióról van szó, hanem mindkét dologra szükség van a bűnbocsánat elnyeréséhez. A gyónásunk nem ér semmit, ha nincs meg bennünk legbelül a bánat, és nem kérjük Isten bocsánatát. Azonban a benső bűnbánatnak természetszerűleg ki kell fejeződnie valahogy.

Több okból kifolyólag is szükségünk van arra, hogy egy papnak gyónjunk:

·         Antropológiailag szükséges a pap jelenléte. Az addig rendben van, hogy megbánjuk a bűneinket és lelkünkben bocsánatot kérünk az Istentől, ez a kommunikáció azonban az érzékelhetőség szintjén igencsak egyoldalú tud maradni. Ima közben ugyanis legtöbben nem szoktunk hallható választ kapni istentől. Amikor azonban egy ember ki akar engesztelődni egy másik személlyel, igen is szüksége van a párbeszédben egy hús-vér, kézzelfogható másik félre, akitől saját füleivel hallja: „… feloldozlak téged…”, „… bűneid bocsánatot nyertek…”.

·         Pszichológiailag is hasznos a szentgyónás gyakorlata, mert bizonyos rendszerességgel alkalmat biztosít, hogy az ember szembe nézzen önmagával és lelki leltárt végezzen. Már önmagában ez a szembenézés nehéz és fájdalmas tud lenni, nem is beszélve arról, hogy énünk sötét oldaláról egy másik embernek kell beszélnünk. Ez talán megalázó tapasztalat sokaknak, de megéri. Azáltal ugyanis, hogy bűneinket, botlásainkat szavakba foglaljuk és kimondjuk a pap előtt, azok objektivizálódnak is és így tudunk azoktól egy kis távolságot felvéve, tárgyilagosabban tekinteni önmagunkra, ami segít az előrelépésben. Nem beszélve arról, hogy mindezek kibeszélése megkönnyebbülést is ad.

·         Szükséges a gyónás a bizonyosság elnyerése szempontjából is. Az Úr Jézus a szentségek alapításával nem korlátozni akarja önmagát. Tehát továbbra is megadhatja bocsánatát ezeregy féleképpen, a szentségeket viszont azért adja, hogy legyenek biztos pontok az életünk fontos szakaszaiban. Ha a szentségeket hittel ünnepeljük, biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a kegyelmet, amiről azok szólnak. Jézus az apostoloknak egyértelműen megadta a bűnbocsátó hatalmat, amikor így szólt: „amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt 18,18). Ezt a szentséget tehát azért adja, hogy bűneinek bocsánatát illetően ne kelljen a kétely bizonytalan talaján állnunk. Ha ugyanis bűneinket őszintén megbánjuk és meggyónjuk az apostolok egy érvényesen felszentelt utódjának (püspökök és papok), aki elimádkozza felettünk a feloldozás szavait, akkor biztosak lehetünk abban, hogy bocsánatkérésünk meghallgatásra talált és bűneink megbocsátattak. Ez a bizonyosság megéri azt a kis megaláztatást, amit a bűneink bevallása jelenthet.

·         Végül a pap személye azért is szükséges, mert a bűnnek mindig kettős dimenziója van. Nincs olyan, hogy egy bűn „csak” Istent sérti, vagy „csak” emberek ellen irányul. Közvetlen vagy közvetett módon minden bűn bántja egyszerre Istent is és az embertársakat is. Ezért van szükség a papra, aki egyszerre Isten és az Egyház nevében is jelen van. Személye tehát lehetővé teszi a kiengesztelődést Istennel és az Egyház közösségével is az anonimitás megőrzése mellett (gyónási titok). Milyen is lenne, ha mindazoktól személyesen bocsánatot kellene kérnünk, akikre valamilyen módon hatással voltak bűneink, vagy azok következményei?!...

Milyen gyakran kell gyónni?

7 éves kor felett, minden katolikus keresztény járulhat a bűnbocsánat szentségéhez, amikor lelkiismerete ennek szükségét érzi. Egyházunk azt kéri tagjaitól, hogy legalább évente egyszer gyónják meg súlyos bűneiket. Javasoljuk azonban, hogy ennél gyakrabban járuljanak e szentséghez, hogy egyrészt a két gyónás közti idő áttekinthető és felidézhető legyen, másrészt mert nem feledkezhetünk meg  a gyónás gyógyító és megerősítő hatásáról. Kulcsszó a rendszeresség. Mi lenne, ha csak akkor mennénk orvoshoz, ha életveszélyes betegség venne le lábunkról?!... Szentáldozás előtt akkor kell gyónni, ha súlyos bűn állapotában vagyunk.

Mit gyónjunk?

A bűneinket… Nem a másokét, hanem a sajátjainkat. Nem az erényeinket, vagy éppen kifogásainkat, ideológiáinkat. A gyóntatószékben a gyónó nem ügyvéd, hanem ügyész. Hogy bűneinket felismerjük és tisztán lássuk, ebben segítenek a lelki tükrök, melyek segítségével lelkiismeret-vizsgálatot tartva készülünk a szentgyónásra. Íme, néhány lelki tükör segítségül:

A gyónás módja



Miután megvizsgáltam a lelkiismeretemet, és megbántam bűneimet:



1.Belépve a gyóntatószékbe köszönök:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!



2. Letérdelek, vagy leülök, és keresztvetéssel kezdem:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.



3. A lelkiatya szavai után így vallom meg a bűneimet:

Gyónom a mindenható Istennek és neked lelkiatyám, hogy utoljára gyóntam: … áldozni szoktam: … Ezeket a bűnöket követtem el: …

(ezután kell elmondani az utolsó gyónás óta elkövetett bűneimet, és feltenni esetleges kérdéseimet.) Végül ezt mondom:

Több bűnömre nem emlékszem.



4.Figyelmesen meghallgatom a lelkiatya szavait, megjegyzem, milyen elégtételt ad. Ezután újra megbánom bűneimet:

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt, valamint a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Ámen.



5. Amikor a lelkiatya feloldozást ad, keresztet vetek magamra, és azt felelem:

Ámen.



6. A pap szavaira (Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk) így válaszolok:

Mert örökké szeret minket.



7. Ezután felkelek, köszönök és kimegyek.

A szentgyónás után hálát adok Istennek, hogy megbocsájtotta bűneimet, és elvégzem az elégtételt.

LELKITÜKRÖK

Gyónási lehetőség plébániánkon:

Dunaharaszti-Fő és Taksony

·         Első pénteki miséken

·         Általában a vasárnapi szentmisékhez kapcsolódva

·         Előzetes személyes egyeztetés alapján bármikor

Dunaharaszti-Rákócziiget

·         Első pénteki szentmisén

·         Minden hónap 2. vasárnapján a mise után, kb 10:30-tól

·         Előzetes személyes egyeztetés alapján bármikor