„A keresztség alapvető szentség, az összes többi szentség felvételének ez a feltétele. Egyesít Jézus Krisztussal, és bevon megváltó kereszthalálába, ezzel megszabadít az eredeti bűn és minden személyes bűn hatalmától, és lehetővé teszi, hogy vele együtt föltámadjunk egy vég nélküli életre. Mivel a keresztség szövetség Istennel, ezért az embernek ’igent’ kell rá mondania. Gyermekkereszteléskor a szülők vallják meg a hitet a gyermek helyett.” (Youcat, no. 194) Az ember a kereszteléssel lesz az Egyház tagja.

Gyermekkeresztelés feltételei:

·         Legalább az egyik szülő kéri a keresztség szentségét és ígéretet téve vállalja a gyermek keresztény nevelését

·         Legalább egy hónappal a tervezett keresztelő előtt jelentkezzenek a plébánián

·         Legkésőbb a keresztelés előtti héten jöjjenek el a szülők és keresztszülők egy felkészítő beszélgetésre

·         Ha máshol laknak, hozzanak keresztelési engedélyt a lakhely szerinti plébánostól

·         Ha a keresztszülők máshol laknak, hozzanak keresztszülői igazolást a lakhely szerinti plébánostól

Felnőtt keresztelés feltételei:

·         Jelentkezés András atyánál

·         Minimum egy éves fölkészülés felnőtt hittan keretében

Elsőáldozáskor a gyermekek ünnepélyes keretek között először járulnak az Úr oltárához, hogy arról a kenyér és bor színe alatt a mi Urunk Jézus Krisztus szent testét és vérét magukhoz vegyék. Ezáltal szívükben egyesülnek az Úrral, a liturgikus közösségnek pedig még aktívabb résztvevőivé válnak. Szentáldozás előtt szükséges, hogy a bűnbánat szentségében a gyermekek megvallják bűneiket Isten és az őt képviselő papja előtt, azokat megbánják és a feloldozás által bocsánatot nyerjenek, hogy így tiszta szívvel fogadhassák magukba az Úr Jézust.

Az elsőáldozás feltételei:

·         Elsőáldozáskor a gyermek legalább 4. osztályos

·         Elsőáldozás előtt legalább két évig járjon iskolai hittanra

·         Az elsőáldozás évében vegyen részt a plébániai felkészítő foglalkozásokon

·         Az elsőáldozás előtti két évben rendszeresen járjon a vasárnapi szentmisékre

·         A felkészülés végén a szükséges hittani ismeretekről adjon számot (vizsga)

·         tudjon különbséget tenni jó és rossz cselekedet között, valamint tudja megkülönböztetni a hétköznapi kenyeret és az Oltáriszentséget

A bérmálás szentségét latinul confirmationak azaz megerősítésnek (confirmare: megerősíteni) nevezik. A keresztségi kegyelmet megerősíti és ezzel lezárja a keresztény beavatás folyamatát ugyanakkor kezdetet is jelent, a teljes értékű, jogú és felelősségű közösségi élet kezdetét. A bérmálás szentségében a Szentlélek az, aki megerősít minket, hogy Isten gyermekeiként tudjunk élni, és elhalmoz lelki-szellemi ajándékaival, hogy küldetésünket hatékonyan tudjuk teljesíteni, mert a keresztség hivatást ad (arra hív, hogy Isten gyermekei, Krisztus követői legyünk), a bérmálás pedig küldetést (azt, hogy kereszténységünket a keresztény közösség aktív tagjaként, tanúságtevően, vagyis „látványosan” éljük meg). Megerősítés továbbá ez a szentség olyan szempontból is, hogy a bérmálkozó a gyermekkori keresztség után, melybe neki még nem sok beleszólása volt, megerősíti a Krisztushoz és az ő Egyházához való tartozás szándékát, vagyis a keresztény elköteleződés megerősítése is ez a szentség.

A bérmálkozás feltételei:

·         Életkor: bérmáláskor a jelölt legyen legalább a 16. életévében

·         Bérmálás előtt két évig járjon felkészítő hittanra

·         hittani és Egyházunkkal kapcsolatos ismereteiről írásban és szóban adjon számot (vizsga)

·         ismerje bérmálási védőszentjének életét és erényeit

·         legyen rendszeres kapcsolata az Egyházközséggel (korábbi hitoktatásban való részvétel, elsőáldozás, vasárnapi szentmisék, közösségi programok…)

·         a felkészítés két éve alatt rendszeresen járjon vasárnapi szentmisére

·         a felkészítés két éve alatt vegyen részt legalább évente egy ifjúsági találkozón (Nagymaros, Dél-Duna Menti Ifjúsági Régió, Egerszalók…) vagy lelki napon

személyes érettség és hit; a bérmálkozás a jelölt saját döntése legyen

„A szent Eucharisztia (Oltáriszentség) az a szentség, amelyben Jézus Krisztus önként adja nekünk testét és vérét, hogy mi is átadjuk magunkat neki, és a szentáldozásban vele egyesülünk. Így kapcsolódunk bele Krisztus testébe, az Egyházba.” (Youcat, no. 208)

„Áldozáson értjük Krisztus testének és vérének vételét az átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Ez rendszerint a szentmisében történik, bizonyos alkalmakkor azonban azon kívül is (pl. betegek áldozásakor). Ha csak a kenyér színe alatt áldozunk, az is egyesülés a teljes Krisztussal.” (Youcat, 129. o.)

Buzdítjuk a híveket, hogy rendszeresen – lehetőleg minden szentmisén, amin részt vesznek – járuljanak szentáldozáshoz, mert a szentség nemcsak hogy egyre szorosabban kapcsol Krisztushoz és az Ő Egyházához, hanem teljessé teszi a II Vatikáni Zsinat által oly annyira óhajtott „tudatos, tevékeny és gyümölcsöző részvételünket” (SC 11) a liturgián.

A szentáldozás feltételei:

·         Az illető már volt elsőáldozó

·         A kegyelem állapotában van (legutolsó gyónása óta nem követett el súlyos bűnt; ha igen, szükséges, hogy előbb elvégezze szentgyónását; a bocsánatos bűnöket a szentáldozás eltörli)

·         szentáldozás előtt legalább egyórás böjtöt tartott

·         naponta kétszer lehet áldozni (két külön napszakban)

Lelki áldozás

A lelki áldozás olyan ájtatossági gyakorlat, mely Jézussal egyesít az eucharisztiában, de nem a szentség vétele által, hanem olyan erős vágyakozás eredményeképpen, mely a szeretettől éltetett hitből ered. Nagy lehetőség rejlik a lelki áldozásban azok számára, akik valamilyen módon akadályoztatva vannak abban, hogy ténylegesen szentáldozáshoz járuljanak, akár a paphiány, akár személyes okok miatt. Számukra ez a gyakorlat a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja.

A lelki áldozás feltételei

·         A bűnbánat felindítása (lelki áldozást gyónás elvégzése nélkül is lehet végezni)

·         a konszekrált szentostyában jelenlevő Jézussal való egyesülés utáni kifejezett vágyakozás

·         a valóságos jelenlétben való hit

·         az aktust szeretetnek kell kísérnie

Kiknek nyújt lehetőséget a lelki áldozás?

·         Idősek, betegek, akik már nem juthatnak el a szentmisére

·         aki súlyos bűnben van, de még nem akarja/tudja elvégezni szentgyónását

·         aki el van tiltva gyónástól és szentáldozástól (pl. rendezetlen házasság miatt)

Imák lelki áldozáshoz

Jézusom, Istenem, hiszem, hogy irántam való szeretetből szenvedtél és meghaltál a keresztfán. Hiszem, hogy az Oltáriszentségben jelen vagy, mert te mondtad, aki örökké igazmondó vagy.

Jézusom, Istenem, mindennél jobban szeretlek. Teljes szívemből és minden erőmből szeretlek, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy. Irántad való szeretetből szánom és bánom, hogy megbántottalak. De többé nem vétkezem, inkább meg akarok halni, mint vétkezni. Utánad vágyódik a lelkem.

Jöjj, Jézusom, jöjj szívembe, és maradj velem. Átkarollak, mintha valóban bennem volnál. Örök hála jóságodért. Ámen.

Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, hogy Veled élhessek.

Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre...

A mi Urunk Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre.

Köszöntelek, ó Jézus az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.

Édes Jézus! Tiszta szívemből hiszem, hogy valóságosan jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban imádlak és szeretlek.

Égő vággyal vágyakozom utánad, de mivel most nem tudok áldozni, gyere legalább lelkileg szívembe. Egyesülök Veled, mintha valóságosan magamhoz vettelek volna. Egészen Neked ajánlom, szentelem magam. Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak Tőled! Ámen.

A szentgyónás egy szerető, felemelő ölelés a Jóistentől. Ebben a szentségben élhetjük át leginkább, hogy a mi Istenünk irgalmas Atya, aki mindig hazavár minket; hogy mit jelent, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért; hogy sosem késő változtatni, megtérni; hogy van rá mód, hogy újra jók legyünk; hogy minden bűnre van bocsánat; és hogy mekkora felelősségünk van a saját életünkért. E szentségben, miután az ember megvizsgálta a lelkiismeretét, megvalljuk bűneinket Isten és az Ő papja előtt, kifejezzük bánatunkat, a paptól segítséget kapunk a továbblépéshez valamint egy jelképes elégtételt (hiszen Jézus már kiengesztelte irántunk az Atyát) és a pap feloldozásával megkapjuk bűneink bocsánatát. A szentgyónásban teljesen tiszták leszünk, megszabadít minden bűn terhétől, de nem teszi meg nem történtté a bűneinket, ezért azok következményeivel, az azok által okozott sebekkel továbbra is szembe kell nézni, de ehhez és a gyengeségeinkkel és kísértéseinkkel való küzdelemhez lelki erőt, kegyelmi segítséget ad.

Miért kell a papnak megvallani a bűneimet? Miért nem elég csak Isten bocsánatát kérni a szívemben?

A kérdésfelvetés csalóka lehet, mert itt nem két ellentétes opcióról van szó, hanem mindkét dologra szükség van a bűnbocsánat elnyeréséhez. A gyónásunk nem ér semmit, ha nincs meg bennünk legbelül a bánat, és nem kérjük Isten bocsánatát. Azonban a benső bűnbánatnak természetszerűleg ki kell fejeződnie valahogy.

Több okból kifolyólag is szükségünk van arra, hogy egy papnak gyónjunk:

·         Antropológiailag szükséges a pap jelenléte. Az addig rendben van, hogy megbánjuk a bűneinket és lelkünkben bocsánatot kérünk az Istentől, ez a kommunikáció azonban az érzékelhetőség szintjén igencsak egyoldalú tud maradni. Ima közben ugyanis legtöbben nem szoktunk hallható választ kapni istentől. Amikor azonban egy ember ki akar engesztelődni egy másik személlyel, igen is szüksége van a párbeszédben egy hús-vér, kézzelfogható másik félre, akitől saját füleivel hallja: „… feloldozlak téged…”, „… bűneid bocsánatot nyertek…”.

·         Pszichológiailag is hasznos a szentgyónás gyakorlata, mert bizonyos rendszerességgel alkalmat biztosít, hogy az ember szembe nézzen önmagával és lelki leltárt végezzen. Már önmagában ez a szembenézés nehéz és fájdalmas tud lenni, nem is beszélve arról, hogy énünk sötét oldaláról egy másik embernek kell beszélnünk. Ez talán megalázó tapasztalat sokaknak, de megéri. Azáltal ugyanis, hogy bűneinket, botlásainkat szavakba foglaljuk és kimondjuk a pap előtt, azok objektivizálódnak is és így tudunk azoktól egy kis távolságot felvéve, tárgyilagosabban tekinteni önmagunkra, ami segít az előrelépésben. Nem beszélve arról, hogy mindezek kibeszélése megkönnyebbülést is ad.

·         Szükséges a gyónás a bizonyosság elnyerése szempontjából is. Az Úr Jézus a szentségek alapításával nem korlátozni akarja önmagát. Tehát továbbra is megadhatja bocsánatát ezeregy féleképpen, a szentségeket viszont azért adja, hogy legyenek biztos pontok az életünk fontos szakaszaiban. Ha a szentségeket hittel ünnepeljük, biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a kegyelmet, amiről azok szólnak. Jézus az apostoloknak egyértelműen megadta a bűnbocsátó hatalmat, amikor így szólt: „amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt 18,18). Ezt a szentséget tehát azért adja, hogy bűneinek bocsánatát illetően ne kelljen a kétely bizonytalan talaján állnunk. Ha ugyanis bűneinket őszintén megbánjuk és meggyónjuk az apostolok egy érvényesen felszentelt utódjának (püspökök és papok), aki elimádkozza felettünk a feloldozás szavait, akkor biztosak lehetünk abban, hogy bocsánatkérésünk meghallgatásra talált és bűneink megbocsátattak. Ez a bizonyosság megéri azt a kis megaláztatást, amit a bűneink bevallása jelenthet.

·         Végül a pap személye azért is szükséges, mert a bűnnek mindig kettős dimenziója van. Nincs olyan, hogy egy bűn „csak” Istent sérti, vagy „csak” emberek ellen irányul. Közvetlen vagy közvetett módon minden bűn bántja egyszerre Istent is és az embertársakat is. Ezért van szükség a papra, aki egyszerre Isten és az Egyház nevében is jelen van. Személye tehát lehetővé teszi a kiengesztelődést Istennel és az Egyház közösségével is az anonimitás megőrzése mellett (gyónási titok). Milyen is lenne, ha mindazoktól személyesen bocsánatot kellene kérnünk, akikre valamilyen módon hatással voltak bűneink, vagy azok következményei?!...

Milyen gyakran kell gyónni?

7 éves kor felett, minden katolikus keresztény járulhat a bűnbocsánat szentségéhez, amikor lelkiismerete ennek szükségét érzi. Egyházunk azt kéri tagjaitól, hogy legalább évente egyszer gyónják meg súlyos bűneiket. Javasoljuk azonban, hogy ennél gyakrabban járuljanak e szentséghez, hogy egyrészt a két gyónás közti idő áttekinthető és felidézhető legyen, másrészt mert nem feledkezhetünk meg  a gyónás gyógyító és megerősítő hatásáról. Kulcsszó a rendszeresség. Mi lenne, ha csak akkor mennénk orvoshoz, ha életveszélyes betegség venne le lábunkról?!... Szentáldozás előtt akkor kell gyónni, ha súlyos bűn állapotában vagyunk.

Mit gyónjunk?

A bűneinket… Nem a másokét, hanem a sajátjainkat. Nem az erényeinket, vagy éppen kifogásainkat, ideológiáinkat. A gyóntatószékben a gyónó nem ügyvéd, hanem ügyész. Hogy bűneinket felismerjük és tisztán lássuk, ebben segítenek a lelki tükrök, melyek segítségével lelkiismeret-vizsgálatot tartva készülünk a szentgyónásra. Íme, néhány lelki tükör segítségül:

A gyónás módja



Miután megvizsgáltam a lelkiismeretemet, és megbántam bűneimet:



1.Belépve a gyóntatószékbe köszönök:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!



2. Letérdelek, vagy leülök, és keresztvetéssel kezdem:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.



3. A lelkiatya szavai után így vallom meg a bűneimet:

Gyónom a mindenható Istennek és neked lelkiatyám, hogy utoljára gyóntam: … áldozni szoktam: … Ezeket a bűnöket követtem el: …

(ezután kell elmondani az utolsó gyónás óta elkövetett bűneimet, és feltenni esetleges kérdéseimet.) Végül ezt mondom:

Több bűnömre nem emlékszem.



4.Figyelmesen meghallgatom a lelkiatya szavait, megjegyzem, milyen elégtételt ad. Ezután újra megbánom bűneimet:

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt, valamint a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Ámen.



5. Amikor a lelkiatya feloldozást ad, keresztet vetek magamra, és azt felelem:

Ámen.



6. A pap szavaira (Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk) így válaszolok:

Mert örökké szeret minket.



7. Ezután felkelek, köszönök és kimegyek.

A szentgyónás után hálát adok Istennek, hogy megbocsájtotta bűneimet, és elvégzem az elégtételt.

LELKITÜKRÖK

Gyónási lehetőség plébániánkon:

Dunaharaszti-Fő és Taksony

·         Első pénteki miséken

·         Általában a vasárnapi szentmisékhez kapcsolódva

·         Előzetes személyes egyeztetés alapján bármikor

Dunaharaszti-Rákócziiget

·         Első pénteki szentmisén

·         Minden hónap 2. vasárnapján a mise után, kb 10:30-tól

·         Előzetes személyes egyeztetés alapján bármikor

A házasság szentsége

A házasság egy férfi és egy nő kölcsönös szereteten alapuló, felbonthatatlan életszövetsége, melynek lényegi elemei a házasfelek java és az élet továbbadása. „A házasság szentsége a férfinak és a nőnek az Isten és az Egyház előtt tett ígéretével jön létre, amelyet Isten elfogad és megpecsétel, és amely a házaspár testi egyesülésével teljesedik be. Mivel a szentségi házasság kötelékét maga Isten köti össze, ezért az a két felet egyikük vagy mindkettőjük haláláig összekapcsolja.” (Youcat, no. 261)

A házasságkötés feltételei

• Legyen mindkét fél szabad állapotú (nincs előző egyházi házasság)
• A jegyespár együtt jelentkezzen a plébánián legkésőbb a tervezett esküvő évében január második hetéig
• Vegyenek részt a plébániánk által szervezett jegyes tanfolyamon, mely a házaséletre készít (11 alkalom)
• Hozzanak frissen kiállított keresztlevelet
• Ha máshol élnek, hozzanak elbocsájtót a lakhely szerinti plébánostól

„A betegek kenete vigasztalást, békét és erőt ad, és a beteget kétséges helyzetében, szenvedésében szorosabban összekapcsolja Krisztussal. Az Úr ugyanis átélte aggodalmainkat és testében hordozta fájdalmainkat. Sokaknak ad a betegek kenete testi gyógyulást. De ha Isten valakit magához akar hívni, akkor a betegek szentségében erőt ad neki utolsó útjának minden testi és lelki küzdelméhez. A betegek kenetének mindig bűnbocsátó hatása van.”

NEM ’utolsó kenet’! „Sok beteg fél ettől a szentségtől, és a végsőkig halogatja, mert azt gondolja, hogy ez egyfajta halálos ítélet. Ennek éppen az ellenkezője igaz, a betegek kenete egyfajta életbiztosítás. Aki keresztényként beteg mellett van, azonnal el kell oszlatnia a beteg minden alaptalan aggodalmát. A legtöbb súlyos veszélyben lévő ember ösztönösen sejti, hogy ebben a helyzetben nincs számára fontosabb, mint azonnal és fenntartás nélkül hozzásimulni ahhoz, aki legyőzte a halált, és maga az élet: Jézushoz, a megmentőhöz.” (Youcat, no. 245)

A betegek szentségének feltételei:

A betegek kenetét minden hívő fölveheti, életkorra való tekintet nélkül, ha egészségi szempontból kritikus helyzetben van (súlyos betegség, baleset, előrehaladott időskor esetén, komolyabb műtét előtt, bármilyen halálveszélyben). Ezt a szentséget többször is föl lehet venni, amíg az életet veszélyeztető tényező fennáll.

A betegek szentségét minden évben kiszolgáltatjuk közösségben is október hónapban. Kérjük azonban, hogy év közben is bátran kérjék, ha szükségük van rá, vagy hívjanak minket, ha valamely szerettük súlyos állapotba kerül.